Komoly a kultúrsokk. Nagyon kemény dolgok vannak itt. Mondjuk már a kijutás sem volt kutya: Szombat este 11-kor indultunk Elekkel Dunakesziről. Kikocsikáztunk Frankfurtba, abba a bizonyos majna-partiba. Már péntek éjjel sem nagyon aludtam, mert pakolni kellett, reggel meg Verseny volt NHH-n. Szombat éjjel nyomtam 2-3órát a kocsiban a padlón menetközben. Vasárnap éjjel meg a terminálon Mexico cityben, félig a kövezeten félig a gépeken fekve 1-2órát. Egy idő után bármilyen körülmények között tudsz aludni 1-2 órát, az más kérdés hogy nem éppen kipihenten ébredsz.

Itt minden elképesztően büdös (már én is). 100éves kamionok rohangálnak a városban, az autóik is iszonyatosak. Amúgy meg minden egyéb is mocskos, és büdös. Majd megszokom, nem vagyok én tisztaságmániás. Tegnap a város főterén egy öregasszony csinált nekünk tortillat. Tök jó volt, csak közben odajött egy fickó, aki 10m-ről bűzlött. Azért megettük az egészet, miközben megpróbáltam nem arra gondolni, hogy az a csávó ezen a padon ült ahol most én mondjuk félórája. Az utak elképesztően szarok, plusz óriásfekvőrendőrök mindenhol. És rendőrök, akik inkább katonák. Mennek a platós dzsippen, hátul felszerelve a géppuska, rohamsisak, golyóálló minden cucc. Mikor elindultunk, kifordult elénk egy ford, viszont jöttek szembe a rendőrök 5db ilyen dzsippel. A csávó nem fért el, ezért úgy ment el, hogy a kocsijának a bal oldalát végighúzta a dzsippeken. Lebontotta az egészet(sajátját), tükör, ajtó, stb, majd eltűzött. A legérdekesebb az volt, hogy a rendőrök meg sem lepődtek.  Ezek után eléggé körülnéztem minden kereszteződésben. Itt Valle de Bravoban nem ennyire durvák a viszonyok, de tömeg van, dugó folyamatosan, közlekedni alig lehet. 30-40km/ó a haladás, ha minden ok.

Meleg nincs, nem kell hosszúnadrág. Viszont a nap bazira tud sütni. Sajna az idő nem túl jó, tegnap bejött délutánra a cirrusz, most is felhős, de megyünk majd fel.

A terepről az első benyomásom (imádom az első benyomást, az tud igazán ultraszubjektív lenni) az, hogy kitekertem elindultam a következő felhő felé és nézem, hogy nincs leszálló. De sehol. Össze van gyűrve az egész vidék, de rohadtul, alig van vízszintes (az sem az, inkább enyhe lejtő), azokat meg kisparcellásban művelik, kerítések, otthagyott kukorica, betoncsatorna, betonfal, teraszok. Szeretik beszántani, majd otthagyni, itt meg pár hét alatt felnő a gaz. Bokatörő. A tegnapi repülésem alatt 2 helyet láttam, ahol kényelmesen le lehet szállni, az meg ennél a magasságnál elég gázos. Ide nagyon kell a min. 4000-es alap.

2015-02-17

Ma nem repültünk. Bizony elég rosszul nézett ki reggel, de aztán persze lehetett repülni 1-2 órát, ami itt a legalja. Persze ez nem volt tudható, így mi inkább felmentünk a közeli Vulkánra. Nem szoktam túlszervezni a hegyremeneteleimet, de azért az, hogy nem tudom a hegy nevét, és nem tudom, hogy milyen magas, elég durva hiányosságok. Elekkel mentünk, majd elválunk, ha nem bírja. Ide persze mindenki kocsival megy fel, mi az első olyan helyen otthagytuk az autót, ahol úgy gondoltuk, hogy lehet hogy nem törik fel. A falu 3500-on nagyon cefetül nézett ki, bódésor, mocsok, sehol egy zöld, csak a szürkeség meg a por. Magashegyi. Feljebb, ahol fizetni kellett a behajtásért, ott állt egy rendőrautó is. Na akkor innen indulunk. 3680m. Az már elég jó. Mivel ennek a hegynek majdnem teljes kalderája van, marhára nem mindegy, honnan indulsz. Illetve hogy mennyire járható körbe. Mi persze toronyiránt mentünk, és majd meglátjuk volt a terv. Az utolsó 200m elég meredeknek tűnt, rendes lépéseket rúgtam a hóba. Szerencsénk volt, pont volt annyi hó a köveken, ami fogja őket, de meleg volt, olvadt.  Majd az utolsó 200m után felbukkant még 200m,ami már sziklásabb-jegesebb volt. Majd felérve láttuk, hogy a kaldera másik oldalán van még egy 100m-el magasabb csúcs. A kaldera viszont annyira tagolt és sziklás, hogy egy magas-Tátra gerinctúra sokkal könnyebb feladat ennél.

Lent középen a tónál sereglettek a helyiek, de ide már nem hozhatták a kocsijaikat (parkoló kicsit lejjebb volt nekik kiépítve, onnan sétáltak 1km-t, meg 100m szintet), ezért nem tudtak dudálni. Ha nincs duda, csak ordítva lehet zajt csapni, így hát ordítoztak. Na jó, akkor ez most 4630m, mehetünk lefelé. Másik csúcs majd máskor egyszertalánvalaha. Egyébként az É-i oldalon teljesen ok lett volna a hó sízni, persze sínyom nem volt. De miért is lenne mexikóban sínyom???

2015-02-19

Reggel jól nézett ki, elmentünk repülni. f3 start, de érdekes volt, emelni nem emelt, csak rángatott, viszont a merülések megvoltak. Összességében olyan idő volt, amire ha elmész otthon, mérgelődsz, hogy erre pazarolom az időmet. Impulzusos, felhők alatt nincs meg, félkörön emel. Ráadásul 4000-es alap, ami itt nem annyira jó. A starthely mögött a hegyen több nagy hacienda is van, óriási telekkel, simán le lehet szállni. De nem érdemes, mert nehéz onnan kijutni. Állítólag a bezárt bányákban főzik  a metamfetamint, és nyilván praktikus a főnöknek közel lakni a „gyárhoz”.

Elindultam a Vulkán felé, de nagyon rövideket lehetett siklani, emelkedett a terep. Végül elértem egy fennsíkot, volt felette 1 felhő, gondoltam, azt még megpróbálom, no risk-no fun. Ha nem lesz meg, akkor lehet problémátmegoldani. Hát nem volt alatta semmi, és nem tudtam már kisiklani dél felé. Próbálkoztam még 2 foszlány alatt, az sem adta.  Na jó, akkor leszállunk a fennsíkon, ami kb. 3000m-en lehet. Nem volt gond a leszállással, csak utána. Helyzet az volt, hogy a kocsink a hegyen, Elek repül, én meg bennszülöttekkel körbevéve álldogálok egy fennsíkon 2900m-en. Senkivel nem tudtam egy büdös szót sem váltani. Becipeltem a településre, próbáltam elmagyarázni nekik, hogy itthagynám a gépemet, majd jövök érte. Egyáltalán nem értették. De az egyik srác apja előállt egy pickuppal, hogy levisz. Aztán már csak azon kaptam magam, hogy állok a platón, fogom a gépemet, a 2személyes fülkében 3 indián ül, a platón mellettem meg még 2 indián gyerek. Kanyargunk lefelé egy iszonyatosanszar földúton, benn az őserdőben. Tulajdonképpen nem lehetne ennél érdekesebb.

Aztán összeszedtem Eleket, megvacsoráltunk (most ettünk először értelmes kaját ), és megindultunk Iztához, a fehér nőhöz. Igen hosszú kocsikázás lett belőle,  fél 2-re értünk a lábához, ahol 3200m-en bevertük a szunyát.

Ma 6-os kelés, majd f7-kor indulás fel. 11km a csúcs, 3500m-ről indulunk.

Ez a hegy sokkal komolyabb mint a másik vulkán. Vannak benne rendes mászások is, nem csak sétálni kell. Elek jól jön, néha bevárom, de együtt haladunk. 4500 felett már igen nehéz a kapaszkodás, ehhez még akklimatizálódni kéne. Szédelgek, fáj a fejem folyamatosan, de megállás nélkül haladok. 4800 felett már nagyon nincs levegőm, lassan mozgok.

A gerincre D-felől felérve a 3. csúcson (mt. Venus, a legmagasabb a glecser másik oldalán kb +100m) pihenek, és nézem a gleccsert. Nincs hágóvasam, nehéz lenne leereszkedni, és már 11 óra, el kéne indulni lefelé, 4-re a reptéren kéne lennünk felszedni Attilát. A lefelé érdekesen könnyű, ahol bele kell mászni óvatoskodom, amúgy futok a törmeléklejtőn nagyon klassz. Mostmár olvad, és itt-ott hallani pottyanó követ, de nagyon stabilak itt a sziklák, nem érzem hogy kellene bukó (szembe velünk azért partiba jönnek, bukóval). Elekkel megbeszéltük, hogy lefutok, már boldogul. A hegy aljában (3500-3900) a laposakon (a parkolóig kb. 6km) enyhe emelkedőkön azért nehézkes a futás, de megy. Az ösvényen olyan finom a vulkáni hamu, hogy mikor belemegy a cipődbe, csak egy kis hideget érzel, magát az anyagot nem.  háttérben a Popocatépetl

Viszont a lábad olyan mocskos lesz, mintha 1 hete nem fürödtél volna. így mocskos lábbal szandálban, rövidgatyában és sapkába(picit még fáj a fejem) várom Attilát a terminálon. Szép látvány.

2015-02-22

2 napja megy az El Penon Classic race elnevezésű verseny. Pont olyan, mint amilyennek lennie kell. Nem vagyunk sokan, be van 10 jó pilóta a mezőnyben, akikkel lehet meccselni.  Tegnap még nagyon vérmes voltam, toltam magam lefelé, csak itt nagyon hamar feljön a talaj ám. A 2. fp-nál annyira lenn voltam, hogy lesszállósnak tűnt a dolog, de valahogy kikapaszkodtam az árnyékban. Mák. Aztán már csak arról szólt, hogy minden km ajándék. Nem tudom pontosan mennyivel vert meg Attila (ő nyerte) de kb. félórával. Leszállás nekem ment, sokaknak nem annyira. No wind, 2000m, pici placc, okosan kell csinálni. Attila fékernyőelővesz, de nemkidob viszont felszaladagép előadást adta, Elek pedig az egyenesenneki anyitottgépeknek, de aztánmellettük a szántásbacsapódást.  Ma az idő kb. ugyanaz volt, a feladat jóvalnagyobb, és 2x keresztül a platón, ami 2900m+körben a hegyek még fölötte. Hozzá a 3300-3600 alap. Jól ment az eleje, de a 2.fp előtt nem adta, elkolbászoltam a hegyoldalban, mire kaptam valamit(0,5-1m), amivel átestem a túloldalra, ahol  beakadt a 4m. Ez itt valami elképesztő, hogy néha a fél sincs meg, de kéne, néha meg bekapod a 4-et. Na most akkor ki van elől? Mikor? Szerintem a végén érdemes… Egyébként a feladat vége volt nagyon izgalmas, elképesztő konvergenciában siklottunk, folyamatosan belecsippant a műszer, de nem adta a rendes termiket. Annyira fenn volt már a talaj, és annyira rühelltem már hogy a tököm húzom a fenyőfák között fél órája, hogy a legvégén, mikor végre leestünk a plató szélén, igazán komoly megkönnyebbülés volt. Onnan még elsiklottunk a horizontra a végtelenbe, ahol beakadt a sima 3m. Felesés, majd onnan vágta. Sajna rosszul jöttem ki a vágtából, a helyi gyerek, és a svájci srác is beelőzött. Pár mp lett a difi, valahogy kibírom. Majd a VB-n még ennél is jobban vicsorgok. A leszállás is megvolt, bele a kézzel aratott kukoricába, ami ugye kapás, ezért púpok vannak, és nem vitték el a csuhét ezért aztán alig tudsz járni benne. Mire kicipelsz a szélére nagyon lihegsz. Magasság, nullaszél, térdigmocsok. A gép meg pont azt csinálja, mikor otthon a strandidőben az állólevegőben esik bele a földbe, csak itt 2x gyorsabban. Nagyon nem árt ha jól míveled a leszállást.

http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:ubalika/21.2.2015/19:28

2015-02-25

Elég sok minden volt, elvesztettem kicsit a fonalat. Átköltöztünk egy másik szállásra, erős volt a korábbi. Nem volt ablaka a hotelnak, csak egy vaslemez, amit ki lehetett nyitogatni, és alatta az utca, ahol a kőburkolaton zötykölődtek lefelé a 40-50éves  teherautók. Simán rálép a pufogófékre éjfélkor. A hoteles gyereke meg járatja a motorbiciklijét 11-kor. Csótány viszont van, víznyomás nincs. A takarítnő meg kidobja a füldugómat. A mostani viszont drága, de lehet pihenni, ami egy 12napos VB-n nem baj.  Az autók állapota amúgy borzalmas, többnek nincs pufogója, mint van. Műszaki vizsga ebben az országban nyilván nincs, szövetig kopott gumikkal járnak, a teherautók jórészén egyáltalán nincsen hátul lámpa. Semmilyen lámpa.

A repülés egyre érdekesebb itt, valahogy nem tudunk nagyot repülni. A verseny utolsó napja sem volt egyszerű, négyünknek sikerült csak beérnie. Én lemaradtam egy félórával, mert a 2. fp-nál átestem a gerincen, hogy majd ott lesz a termik. Hát nem volt ott, viszont mentem lefelé a völgybe, ami kb. 20km-re van a starttól, de min. 2óra odakocsikázni. Lett belőle egy low-save, és egy 8-9km-es pluszrepülés. De beértem. És úgy látom, hogy ebben az időjárásban ez a fontos itt. 3200-3600m-es alapnál elég hamar feljön a 2900-as plató. A hegyek meg rohadtul útban vannak, mert azok meg még plató+500, vagy még több.  Minden nap a vulkánhoz akarunk repülni, de nem adja, mert magas a lába neki, onnan kiérni nem lehet, ha nem adja leszállni (inkább: becsapódni) lehet 4000-4100-on. De ne panaszkodjunk, mert  akármelyiknap felkullogsz a startra, 1körül leugrasz, és kapod a 2-3-4m-es emelést. A helyiek azt mondják március végéig tart a szezon, utána már nagyon durva az idő, kormányrúdkézbőlkitépős.

Tegnap mind a 3-an kinn szálltunk le. f2 felé elstartoltunk, bevártuk egymást alapon, majd elindultunk a Vulkán felé. Szépen siklunk el a hegytől, mikor megkérdezem a rádión, hogy fiúk, bezárta valaki a kocsit? Senki. na nem baj, remélem hogy meglesz, mire visszaérünk. Kulcs is benne van. Átrepültünk a völgyön, elkezdtünk a plató oldalába erőlködni. Én azzal indítottam, hogy áestem az egyik lefutógerincen, és egy katlanban, 200-300m-en próbáltam kiemelkedni. Attila a gerinc fölül nézett, és nem szólt semmit a rádión. Sikerült izgalmassá tenni a következő fél órát. Atán valahogy kikapaszkodtam, de magasra nem sikerül kerülni. A 3400 körüli alap semmire sem elég, folyton alacsonyan vagy, mivel a talaj 2500-3500 között van. Berepülünk a vulkán lábáig, ahonnan már elég jól kezd emelkedni a terep, de én megint lekerülök, ismét kínlódás. 10 perc múlva bemondom a rádióba, hogy végre az országút nívójában vagyok, hú de klassz. Elek már leszállt, idegesen mondja a rádióba, hogy full biztonsági repüléssel is kikoppant, Attila meg jön kifelé alacsonyan. Szerintem kiteker, szerinte nem. Sajna neki lett igaza, és fél óra múlva én is a földön vagyok, ugyanazon a csudálatos placcon, ahol Elek. 40gyerek veszi körül a gépemet, a legnagyobb pofájúnak drakulafoga van, köpködve beszél, és folyamatosan szórja a pojénjait, ami kb. azon alapul, hogy valami trágárságot mond rám, amit én nem értek, és ezen aztán az egész brigád fetrengve röhög. Nagyon igaz az állítás, hogy egy közösség mindig a leghülyébb tegjához igazodik. És ez a gyerek nagyon hülye. Rühellem őket, gyorsan csukok, otthagyom velük Eleket, lefutok az országúthoz a falu szélére. Legnagyobb meglepetésemre ott taxiállomás (ez kb. mintha a 2-es úton a nőtincsi elágazónál egy féltető alatt ülne 10 taxis). Kártyáznak. Nem is figyelnek rám, mutatják, kihez menjek oda. Mondom a csávónak, hogy El penon quanto costa? Tresientas(300) a válasza, de azt sem tudja, hol van. Mondom neki, hogy Valleból 150, akkor innen max 200-at adok. Belemegy. Beülünk a verdába, ami egy 80-as évek béli soha karban nem tartott szar. Valami Nissan. Lejtőnek parkol, be sem indítja a motort az első fél órában, mert gurulunk lefelé Temascaltepez-be. Mikor beindítja, úgy keresi a váltóval a fokozatot, mint valami MTZ-ben. Nem is értem mitől taxi a taxi. Kb. veszel egy roncsot, ráírod, hogy taxi (ő nem írta rá) kiállsz az út szélére, vagy csak mész vele, és ülnek be, szállnak ki a népek. kb. 1 óra és a starthelyen vagyunk. 3500Ft-ért. Megvan a verdánk, bepattanok, és fél óra alatt érek vissza.  Itt az objektív ugyanerről:

http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:ubalika/24.2.2015/19:27

2015-02-26

Már 1 hete csak repülünk. Mindennap. Ha nem mentünk volna hegyre, lehetne ez 11nap. Miért nem tud ilyen lenni Európában?  2010-ben Spanyolországban repültem 1 hetet egyhuzamban. Otthon? Lehet, soha. Holnap már nem is megyünk, legyen motíváció a versenyre, meg hát azért fáradtság van, az utazás gyötrelmeit követően vagy hegyre másztunk, vagy repültünk.

Tegnap felmentünk É-ra, arra még nem jártam. A fennsíkon mindig fúj a szél, nem volt egyszerű hazajönni, de hála a konvergenciának, olyat siklottam a szembeszélbe f6-kor, hogy hihetetlen. Ma megint Vulkánt próbáltam, de ma sem volt hozzá bátorság. Nem volt elég kumó az oldalán. Lapos neki a szoknyája, és ha besiklasz, és nem jön az emelés, akkor lehet 4000-en leszállni. Az egyértelmű ordas becsapódás, tekintettel a 2000-3000m közötti leszállások tapasztalataira. Van fp. a kráterben, de nem hinném, hogy mernek ilyet adni a VB-n. Annyi hülye szokott ilyenkor összegyűlni, hogy tuti lenne amelyik beleszáll a krátertóba +200 pontért.

2015-02-27

Na beregisztráltunk a nagy meccsre. Elég vontatottan ment, de legalább jól eldumáltunk mindenkivel. Érdekes módon azt mondta a gyerek, hogy a foretrex401 nem elfogadott műszer, merthogy manipulálható, és nincsen fenn az FAI listán.  Szupergyökér.  Azért csak feltöltötte rá a pontokat.  Közben Seppi remek történetekkel szórakoztatott minket a Weissenberger és stb osztrák pilóák okosságairól. Tom egyébként nincs itt, mert a legvégén találta ki, hogy jönne, és akkor már megvolt rég a csapat. Utána beszereltem a laposvasakat és a felni kiegyensúlyozó ólmokat a pondrómba, miközben Attila a helyi ócskásnál túrta az ólmot, majd fazékban olvasztott belőle egy lapot. Közben Reisingert látom vigyorogva jönni be a kapun kezében 2db méteres 50x6mm-es laposacél rúddal. Jó, hogy itt vagyunk a világ leggázosabb leszállós helyén, és a sok barom állat pakolja a vasat a hevederbe. Nem is mertem a szükséges 8-10kg-t berakni, olyan 6-7 lehet meg a dolog. Eddig 2 orros leszállásom volt, a többi tűrhető, de iszonyat jön a föld. El kell felejteni, hogy megcsúsztatod, vagy tempóból csinálsz bármit. A siklószöget sem tudod megtörni, hiába húzod meg egy picit, a végén nem tudod ellaposítani a besiklást, csapódsz befele a földbe. A lapockám felett lévő 5kg meg majd szépen nyomni fog bele a kőkemény talajba. Jaj.

Dálután felszaladtam a város feletti starthelyre, ahonnan ernyősök repülgetnek, megy a tandem-biznic. Az idő tökéletes volt, fenyőillat, 15-20fok. Ma elég cirrusos volt, de még az árnyékban is pattantak a kumók.

Jó futás volt, van benne 5km felfelében 450m.

Esete a kötelező breefingen már elkezdődött az okoskodás. Van 2 nagy baj. Az egyik hogy ránkerőltetnek egy flymaster nevű livetracker cuccot.  Ez majd mutatja egy honlapon, hogy ki hol van, mit csinál. Ez baromi jó azoknak, akiknek van teamleaderük, de nem mennek előre. Gordon fel is állt a megbeszélésen és mondta, hogy majd az lesz, hogy Manfred elindul a feladaton, és a német csapat 1 precen belül tudni fogja. De szép is ez, az a full organizált csapat, tele csikenekkel, akik csak azt lesik, hogy ki után lehet svancolni.  Persze az étteremben nem ültek utána 1 asztalnál az angolok, meg Rólandék. És ez a szar elkezd szirénázni, mikor érzékeli, hogy leszálltál. Addig szirénázik, ameddig nem nyomod meg a check out gombot, hogy lássák a rendezők, hogy rendben vagy. Milyen kafa, mikor fejjel beleállsz a szántásba, és rendezgeted össze a gondolataidat, köpködöd kifele a port a szádból, meg a szemed alól szedegetnéd, ez a szar meg elkezd szirénázni a pondróba. Hát lehet hogy azt mondták, hogy ütésálló, de hogy lesz olyan aki képes lesz ilyenkor széjjelverni, az tuti. Meg akkor is szirénázik, ha stoppolják a feladatot. De jó. Az enyém mondjuk nem hiszem, hogy fog, mert majd beteszem az ólomlemez alá, hogy ne is lásson semmit. Egy csomó ember  (Attila is) megvette a breefing előtt az oxigén szettet. A breefingen meg kiderült, hogy a hatóság nem adott csak 4263-ig légteret nekünk a pálya nagy részén, a kisrészén meg 4876-ig. Hát ide nem kell oxigén, még jó hogy a breefing előtt árulták. A két magasság között elég durva a lépcső, tudjad majd betartani, mikor siklasz a konvergenciában, és közben jönnek a brutálturbulens 5m-ek. Meg majd mikor mindenki kiváltva menekül az emelésből beoszcillálva. Mindez a mi biztonságunk érdekében. Holnap megnyitó, délután meg Teamleader-Breefing, ahol majd igazából lehet egymásnak esni, meg szutykolódni. Kár hogy Gerolf nem jár már versenyezni, akkor biztosan elmennék rá. Így asszem inkább egy vulkántúrát izzítok holnapra. Sajnos sofőrünk még nincs, de ez itt nem olyan nagy probléma. Mondtuk Pedronak, hogy kellene. Kérdezte, hogy olyan akinek van jogsija, vagy az nem kell? Itt nem jogsival megy a kocsi. elképesztő, de 12-13 év körüli kölykök simán vezetnek. Sőt tegnap láttam egy krosszmotort, amin a 2 gyerek (bukó persze sehol) együtt nem volt 20 éves.

2015-03-01

Tavasz van, otthon! Itt meg száraz évszak. Hát tényleg elég száraz, mióta itt vagyunk lehet repülni mindennap. Távot. Elképesztő. Most, hogy kihagytam a tegnapi repülést is, ma már van kedvem menni. Ki kell próbálni milyen a hevederem a ballaszttal, illetve hogy a légtereket hogyan mutatja a műszer. Kis du-i repülés. Tegnap fenn voltam a Xinathiuatl-ön. Fél 1 től 6-ig tartott a program, nem nagyon volt megállás, kivéve mikor már nagyon nem volt levegő, vagy néztem merre is kellene menni a sziklán. Volt benne 3ó sziklamászás. Itt érdemes elkezdeni, ha már otthon sohasem jut rá idő, nem? Itt nem jelölik ki az utakat, azaz ki merre lát. Hát bele is másztam elég durva dolgokba, fordulhattam vissza. Meg mikor lefelé jöttem, gondoltam leveszem a felsőmet (kb. 4000-en), és ahogy megálltam, hirtelen le is kellet feküdni. De teljesen ok voltam fenn 4700-on is, asszem elég jól akklimatizálódtam itt. A fotón a kis hófolt felé ment fel az utam. 1x majdnem feladtam, hogy sötét lesz, meg kitudja mennyi még, meg szédülök, és különben is hülyeség ez az egész. A kocsimat a park bejáratánál hagytam 3600-on, onnan mentem.  De 20 pezóért be lehet jönni, és fel lehet kocsikázni majdnem teljesen a kaldera legalacsonyabb pontjáig. Természetesen mindenki ezt teszi, onnan meg öszvérrel felvisznek a peremre, hogy azt a fél km-t se kelljen gyalogolnod. Úgyhogy benn a krátertónál volt tömeg rendesen, és folyamatosan ordított valaki. Aztán feljebb a turistaút végénél már csak diákok, onnantól, meg rohadtul egy lélek sem. Szerencsére nem kellett attól tartani, hogy fejemre löknek egy követ. De kiírva semmi, hogy innentől kell bukó, hágóvas. És hogy van az, hogy a napi szinten 1000 emberből senki nem akar felmenni a csúcsra, ha már eljött ide? Ezek teljesen máshogy gondolkodnak, mint mi.

Az este volt egy prezentációs vacsi, irgalmatlanul bezabáltam. Ja és ameddig én a hegyen szórakoztam, Attila felszerelte a terepjárónkat tetőtartóval, hogy ne a miniautó lemeztetején szállítgassuk a versenyen.